Egy cseppet a boldogságról…

A boldogság napjainkban egy sokmilliárdos iparág, a szépségipart már nem is említem… Önsegítő könyvek tömkelege bátorítanak minket, hogy megismerjük viselkedésünket, temperamentumunkat és ha így teszünk boldogok leszünk.

Sőt, a netes világban már számos alkalmazás van, aminek segítségével gyönyörű grafikonokon látható, hogy bizonyos életek és mozgásformák milyen hatással vannak a hangulatunkra, azok azt hogyan befolyásolják. Szomorú, hogy a boldogságot méricskélni akarjuk, a röpke szubjektív pillanatait mércékre állítjuk, ahelyett, hogy inkább elgondolkodnánk azon hogy ez helyén való-e? Vajon jó ez? És ez miért is jó nekem? Tényleg jó?

És ha így és így teszünk sorról sorra haladva, ahogy írja a könyv, vagy mutatja a grafikon, akkor egészen biztos, hogy boldogok leszünk és ezért is csináljuk. Legalábbis, aki ezt az utat választja és ilyen alkalmazásokat, könyveket vásárol, az biztosan így is reméli. Aztán, hogy ez megtörténik-e az már megint egy másik kérdés.

A kötelező boldogság kényszere és az az érzés, hogy elbuktunk, ha valamit nem sikerült elérni, amit akartunk, sokszor szorongóvá és elégedetlenné tesz bennünket. Ha meg jól csináljuk, akkor ez az okozója a boldogságunknak? Ez tényleg ilyen egyszerű lenne?

Az említett “boldogság problémára” tulajdonképpen az egyik válasz az, hogy magát a boldogság szót sem biztos, hogy jól értjük és jól alkalmazzuk. Sokan nem jól értelmezik és nem jól használják és vannak akik egyéb okokból még a szót is sokszor zsigerből elutasítják. Az irodalomban mennyi művet olvashatunk, amely a boldogság kereséséről szól, de ha ott van a recept, akkor miért nem alkalmazzuk és élünk mindannyian boldogan?

Akik óvatosabbak a fogalommal, számos filozófus és pszichológus már emiatt sokszor inkább a “kiteljesedés” szót használják mint fogalom. Míg a boldogságot egy általános pozitív érzelemnek tekintik, egy adott helyzetben egy adott szituációban egy adott ideig. A kiteljesedés megköveteli a bátorság, az együttérzés és a késleltetett kielégülés gyakorlását (így tartalmasabb érzés), ezért tovább tart és adja a hasonló jelentéstartalmat és érzelmi töltetet.

Ha a boldogság érzését kutató elméleteket felcserélnénk kiteljesedésről szólóknak, akkor talán az lenne a legnagyobb előnye, hogy így a boldogságot újra “csak” érzelemként definiálnánk. Hiszen a többi érzelemhez hasonlóan ez is csupán pillanatnyi érzés: van, amikor ott van és jelen van és van amikor nincs. Így a fogalom használata sokkal jobban rendjén és helyén lenne, mint ahogy sokan a mindennapi használatban gondolkodnak a “boldogság”-ról.

Elgondolkodtató, hogy milyen egyszerű szó, mennyien használjuk, de valóban a helyes jelentésben?

Szívesen beszélgetnél erről? Várlak coachingra!

Legyél a legjobb önmagad!